Az alapító

Gulyás György karnagy, főiskolai tanár a XX. századi magyar zenekultúra kiemelkedő alakja. 1936-ban a debreceni Református Kollégiumban szerzett tanítói és kántori képesítést, majd tanulmányait Budapesten, az Országos Magyar Királyi Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zeneszerzés és középiskolai énektanári, valamint tanítóképző intézeti zenetanári szakán folytatta. Mesterei közül elsősorban Bárdos Lajos, Ádám Jenő és Kodály Zoltán gyakoroltak rá nagy hatást. Megismerkedett a korszak magyar szellemi életének legkiválóbb képviselőivel, közöttük Szabó Lőrniccel, Illyés Gyulával, Veres Péterrel és Németh Lászlóval.

Tanulmányaival párhuzamosan, előbb szülőföldjén Békés megyében, majd Debrecenben a Dóczy Református Tanítónőképző Intézetben végzett zenetanári és kórusvezetői tevékenységet. 1946-ban Békéstarhoson az általa alapított Énekiskola létrehozásával egy többszintű, elsősorban a nemzeti kultúra közvetítését célzó művészetoktatási intézményt alkotott, mely fennállásának néhány éve alatt kiemelkedő eredményeket produkált, számos tehetséges vidéki fiatalt indítván el zenei pályáján. A tarhosi évek után Gulyás György Debrecenben, a Zeneművészeti Szakiskola igazgatójaként folytatta pályáját, mely intézmény számára Kodály Zoltán 1957-ben elsőként engedélyezte nevének felvételét. Az iskola leánykarával 1958-ban Llangollenben a nemzetközi kórusverseny I. díjat nyert. A következő évben immár vegyeskarrá alakulva Arezzoban arattak hatalmas sikert, s ezzel útjára indult a Debreceni Kodály Kórus máig tartó sikertörténete.

A hazai és külföldi kortárs kórusművészet megismertetése érdekében Gulyás György kezdeményezte a Bartók Béla Nemzetközi Kórusverseny létrehozását, melynek megrendezésére első ízben 1961-ben vállalkozott Debrecen városa. 1966-1975 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Tanárképző Tagozatának alapító igazgatója volt. Időközben, 1971-ben hivatásos énekkarrá szervezte a Kodály Kórust, mellyel szerte a világon sikereket aratott. Rendkívül széles karnagyi repertoárja Kodály, Bartók és a kortárs magyar szerzők művein túl Palestrinától Pendereckiig ívelt. Számos ősbemutatót és magyarországi bemutatót vezényelt.

Vendégkarnagyként, előadóként és zsűritagként is széleskörű tevékenységet folytatott. (Llangollen, Tours, Arezzo, Montreaux, Athén stb.) 1983 nyarán meg kellett válnia a Debreceni Kodály Kórus irányításától, idejét ezután emlékiratának megírása, valamint a Bartók Béla Nemzetközi Kórusverseny tiszteletbeli elnöki teendői töltötték ki. 1993 őszén bekövetkezett halálával hatalmas űrt hagyott maga után, mert személyében nem csupán egy különleges érzékenységű és képességű muzsikust, hanem egy nagyformátumú szervező-teremtő egyéniséget is veszített a magyar és európai zenekultúra.

Fontosabb kitüntetései: Liszt Ferenc-díj, Érdemes Művész, Kiváló Művész, Magyar Művészetért Díj, Magyar Köztársaság Zászlórendje.